Fő típusai
A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.
Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.
Hasznosítás
Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is.
A Newcastle-i Egyetem munkatársai 516 tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.
Legfontosabb fajták [szerkesztés]
Magyar fajták:
- Magyartarka szarvasmarha
- Magyar szürkemarha (jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak vörösbarnák)
Tejhasznú fajták:
- Holstein-fríz
- Jersey
- Ayrshire
Húsfajták:
- Limousine
- Charolais
- Aberdeen angus
- Hereford
- Blonde d'Aquitaine
- Fehér-kék belga
Kettős hasznosításúak:
- Szimentáli
- Pinzgaui
- Lapály marhák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése